Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Ön itt jár: > Kezdőlap >

Néhány gondolat a tűzgyújtásról..... 1.rész

Kovács Viktor
2020. 07. 15. 20:17:00
Kezdőként felmerülhet a kérdés, hogy hogyan, mint gyújtsunk tüzet kint az erdőben. Ehhez szeretnék nyújtani némi segítséget...

Elsőként is érdemes megismerkedni a különféle tűztípusokkal, hiszen sokféle van, és mindegyik más célt szolgál.

Kezdőként a legegyszerűbb talán a tipi típusú tűzrakást megtanulni,. A tipi formájú tűz az indián sátorról kapta a nevét, gúla alakban körben elrendezett faanyagból áll. Ez talán a legismertebb tűztípus, ez jut a legtöbb ember eszébe a tűzrakásról, ezért első körben erről írnék, a többi tűztípusról talán beszéljünk később egy másik cikkben. A tűzhöz kell megfelelő mennyiségű és minőségű éleszték, ez fogja a gyújtóst begyújtani. A gyújtós feladata a tüzelő begyújtása. Ezek minél vékonyabb, száraz faágak, akár nagyobb adag vastagra faragott forgács, vékonyra hasított vastagabb ágak is lehetnek. A lényeg, hogy ez a lehető legszárazabb legyen, hiszen az élesztéknek ezt kell begyújtani, és a jól előkészített éleszték sem biztos hogy boldogul a rosszul választott gyújtóssal. Ezt követi a gyújtós, ami már vastag ágakból, vagy rönkökből hasított kugliból is lehet.

Élesztéknek sok minden használható, kezdőként a legtöbb embernek a papír fog beugrani. Kezdésnek persze ez is megteszi, de ugye a cél egyrészt, hogy lehetőleg a természetben talált anyagokból, minél többféle módon, minél többféle anyagól, és körülmények között tudjunk tüzet csiholni, másrészt ugye a papír elázhat, és véges mennyiséget tudunk magunkkal cipelni. A legfőbb dolog, akár papírral, akár mással dolgozunk, hogy az élesztéket jól át tudja járni a levegő, tehát ne gyűrjük szoros gombócba, mert nem tud rendesen meggyulladni. Minden élesztéket érdemes szálasítani, tehát minél apróbb részekre bontani, hogy felületét megnöveljük, és az oxigénhez jobban hozzáférhetővé tegyük.

Elsőre, ha még sosem raktunk tüzet, érdemes valami egyszerű élesztékkel kezdeni, és gyufával begyújtani, hogy az alapok meglegyenek. Ha az már stabilan megy, próbát lehet tenni a szikravetővel, ami egy fokkal nehezebb, de ellentétben a gyufával a szikravető sokkal több gyújtást tesz lehetővé, és időjárás álló, nem baj ha vízbe esik, saras lesz, csak szárazra töröljük, és kész. A szikravető minősége is számít persze, legjobb az Light My Fire, és Mora és Hultafors szikravetők minősége, de próbát tehetünk az olcsóbbakkal is, csupán azokkal nehezebb dolgunk lesz, hosszabb úton kell a kaparó szerszámot végighúzni, esetleg ha rossz minőségű, némi anyagot finoman le kell kaparni belőle. Eleinte nem árt  egyszerű élesztékkel kezdeni itt is, hogy meglegyen a sikerélmény. Erre alkalmas a papírzsepi, wc papír, amit érdemes szálakra tépkedni, hogy könnyebben gyulladjon, illetve kezdésnek talán a legkönnyebben gyújtható éleszték  a tampon, azt játszva meg lehet gyújtani elsőre is. Később lehet nehezíteni, ki kell próbálni a lehető legtöbb természetes anyagot. A hosszú, száraz füvek jók, kicsit előtte kézben össze kell törni, szálasítani, vagyis összefogni, és jól megcsavargatni, megdörzsölni,  úgy könnyebb meggyújtani. Arra érdemes itt is vigyázni, hogy ne szoros gombócba gyűrjük, legyen lélegzete.

A következő szintnek jó lehet, és könnyen beszerezhető a fatwood, avagy fokla (kinek hogy tetszik) . Ez gyakorlatilag térhálósodott gyantával telítődött fa. Legkönnyebben fenyők letört ágcsonkjain lehet találni, Az ágcsonk külsejét késünkkel megfaragva a narancsvörös, jobb esetben sötétvörös színe, és igen intenzív gyanta illata jelzi, hogy jó anyagot találtunk (természetesen a kiszedésekor a fa élő részét ne bántsuk). Fatwood keresésre legjobb az itthon amúgy is leggyakoribb erdei fenyő, ahol az van, azok közül valamelyikben biztosan lehet fatwoodot is találni. Jó fatwood lelőhely még a kidőlt, szétkorhadt fenyők belseje, illetve alkalmasint ezek gyökere is igen jó minőségű foklát tartalmazhat.  De nem minden fenyőfajtánál alakul ki fatwood, pl azok amiknek az ágcsonkjai helyén fehér gyanta folyás látható,  nem tartalmaznak foklát, viszont a kicsorgott a gyantát fel lehet használni. A fatwodból apró forgácsokat kell faragni, vagy amennyiben van kaparó él a késünkön (mint több mora késen mint például Mora Companios Spark, Mora Eldris, Mora Garberg, Mora Kansbol és Mora Bushcraft)  a kaparó élet használhatjuk. Eleinte nagyobb adag forgácsot használjunk, akár vágjunk le nagyobb, vastagabb darabkákat, forgácsokat a kaparék mellé, a meggyújtott kaparék azt is meg fogja gyújtani. Később majd kitapasztalhatjuk mennyi az elég. Az élesztéket menet közben már érdemes beszerezni, hiszen a tárborhely környékén nem biztos hogy találunk alkalmasat, és több energiánkba kerül este, fáradtam beszerezni, vagy előállítani azt. Túl sokat összegyűjteni nem érdemes azonban, pl. egy ujjnyi darabka fatwood gyakorlott kezekben sok tábortűzre elég még télen is, ennyit én a magam részéről biztonság képpen mindig viszek is magammal. (vannak akik kilószám viszik haza, ez felesleges, lehetőleg egy normál mennyiség után már mi se vigyünk, jusson másnak is) A nyírkéreg szintén jó (ha nem a legjobb) éleszték, könnyen gyújtható, sokáig ég. Gyűjteni kidőlt, már nem élő fáról érdemes, az élő fát ne tegyük tönkre, maximum a kérgének apró „pihés” külső részeit lehúzva (ez nem tesz kárt a fában) szedhetünk egy maréknyi darabkát, az elég is lehet. A nagyobb darab nyírfakéregnek a külső fehér oldalát is fel kell "borzolni", kaparni a gyújtás előtt. illetve ezt is darabokra csíkokra tépkedhetjük (bár meggyújtható az egész kéreg is)

Vízparton, réteken járva jók a nád, gyékény  és tippanfélék, levelei, bugái. Száraz időben jó a vadszőlő száraz kérge, szétmorzsolva (esős idő esetén azért nem jó, mert a víz végigfolyik az indán, teljesen átnedvesítve a külső kérget).  Jó éleszték még a hárs, és a nyárfa kérgének belsejében lévő háncs, szintén jól felszálasítva, jól megtekergetve. Menet közben nézegessük ezeket az anyagokat, és tegyünk próbát velük. És végül az egyik legegyszerűbb és mindig kéznél lévő maga a fa, vagyis az abból készített tollas ág. Először puha fafajtákból érdemes próbálgatni, azzal sokkal könnyebb megtanulni hiszen nem kell nagy erővel faragni. Később ahogy az ember ügyesedik bármilyen fából könnyedén lehet. Tanulni az egyik legjobb a nyár, fűz, a hárs, és a fenyő. A lényeg hogy az ág száraz legyen, tehát pattanva törjön.  Ne a földön heverő ágakat keressünk, hanem a fák bokrok alsó , elszáradt ágait, illetve a fákról letört, de fennakadt ágakat, mivel a földön fekvő fa a talajtól nedves lehet.

Eleinte kb ujjnyi vékony ágakon lehet gyakorolni, később akár vastagabb ágakból –rönkökből hasított darabokkal is menni fog (ennek előnye esős időben mutatkozik meg, mivel a fa belseje ilyenkor is száraz marad némiképp) Arra figyeljünk, hogy lehetőleg minél egyenesebb minél kevésbé görbülő, csavarodó faanyagot válasszunk, hiszen a görbe anyagon végig faragva  könnyebben levágjuk, leválasztjuk a forgácsot. Érdemes a faanyag görbesége esetén az ív belseje felől megkezdeni a faragást, mivel a természetes görbület így befelé vezeti a kést, nem kifelé, és nehezebben vágjuk le a forgácsokat. Finom, simító mozdulatokkal, szinte erő nélkül metsszük a forgácsot, mintha csak végig simítanánk a fán, mert ha túr erősen nyomjuk csak mélyre vágunk. Ne aggódjunk azonban ha nem sikerül, és levágjuk a forgácsot, a leválasztott , de amúgy jól sikerült hártyavékony forgácsokat szintén be tudjuk gyújtani.

Végezetül kezdőként ideális körülmények között, vagyis száraz meleg időben (természetesen mikor nincs tűzgyújtási tilalom) gyakoroljunk, később ha már ilyen körülmények között jól megy,  bátran próbálgassuk képességeinket esős, vizes, havas, hideg körülmények között, hiszen a valódi kihívást ezek jelentik!

Írta: Kovács Viktor, blackknife.hu webshop